Amíg Somogy Vármegyében a 16. század közepétől már számos református közösséget találunk, addig Kaposváron csak 1881 óta beszélhetünk református gyülekezetről. Vannak ugyan utalások arra nézve, hogy a „kaposi várban” szolgáló végvári katonák a reformáció követői lettek, miután azonban a vár 1555-ben török uralom alá került, a helyi protestáns közösség is megszűnt létezni. A vár és a körülötte lévő „város” csak 1686-ban szabadult fel a török uralom alól, és ekkor az Esterházy család birtoka lett. A következő évszázadokban a hithű római katolikus Esterházyak birtokaikon nem tűrték meg a protestánsokat, így esély sem volt arra, hogy a lassan növekvő mezővárosban református közösség jöhessen létre. Így volt ez egészen 1873-ig, amikor is Kaposvár – már Somogy Vármegye székhelyeként – rendezett tanácsú város lett. A város ezután, különösen a vasútvonal megépülése után gyors fejlődésnek indult, és a beköltözők között számos református család is megjelent.
A városban élő reformátusok 1881. február 9-én, a Városházán tartott ülésükön, Körmendy Sándor belső-somogyi esperes elnökletével – akkor még a kisszámú evangélikussággal közösen – 212 taggal gyülekezetet alapítottak. Az első egyházközségi bélyegzőn a kalászokkal és szőlőfürtökkel körbevett, kinyitott Szentírás látható, a Római levél első részének 15-16. verseire történő utalással: „Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok. Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek”. Alig telt el néhány év, és 1888-ra neogótikus stílusban megépült az első kaposvári református templom.
A gyülekezetnek a kezdeti években nem volt választott lelkipásztora, a Belső-Somogyi Református Egyházmegye által kirendelt ún. adminisztrátor lelkészek követték egymást egészen 1899-ig, amikor is – Karácsony első napján – beiktathatta első választott lelkipásztorát, Csertán Márton személyében. A gyorsan növekvő várossal együtt gyorsan növekedett a református gyülekezet is, olyannyira, hogy 0 19-20. század fordulójára „kinőtte” első templomát. A presbitériumban ugyan felmerült a templom bővítésének gondolata, végül azonban új templom építése mellett döntöttek. Miután a város az egykori Esterházy vadaskertben (Meggyes Kert) telket adományozott a gyülekezetnek, 1906 novemberében elkezdődött a terület előkészítése, majd december 2-án letették az új templom alapkövét.
Az új, neogótikus stílusú templomot Molnár Endre, az Esterházy uradalmak református főépítésze tervezte, a kivitelezést budapesti vállalkozók végezték. Feljegyzések szólnak arról, hogy egy-egy munkanapon tizenhét ács és állványozó, ötvennél több kőműves és hetvenegynéhány segédmunkás dolgozott az építkezésen, amellyel párhuzamosan folyt a lelkészlakás építése is. Így történhetett meg, hogy 1907 novemberében már készen állt a parókia épülete, és decemberre elkészült a templom is, olyannyira, hogy a karácsonyi istentiszteletre már az új – jóllehet felszenteletlen – templomban került sor.
Az új templom felszentelése 1908. január 26-án ment végbe, Antal Gábor dunántúli református püspök szolgálatával. A mintegy kétezres gyülekezet előtt beszédet mondott gróf Tisza István, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka is. Beszédében elhangzott a híressé vált mondat: „Ez Magyarország legszebb református temploma”. A dinamikusan fejlődő és növekvő gyülekezet életében jelentős megtorpanást hozott az első világháború, azonban a Trianon utáni Magyarország konszolidálódása után már megszülettek egy új gyülekezeti ház megépítésének a tervei.
A Soli Deo Gloria református gyülekezeti ház 1928-ban, szecessziós stílusban épült a város által adományozott telken, Gyulai Gál Dénesné batéi református földbirtokos és a kaposvári református hívek adományaiból. Csertán Márton, a gyülekezet első választott lelkipásztora 1938-ban nyugalomba vonult. Utóda, az ugyanezen évben megválasztott erdélyi származású Ikafalvi Farkas Béla (1901-1964) lett, akiről az a szállóige terjedt országszerte, hogy a következő években „teleprédikálta a kaposvári templomot”.
Bizonyára ez vált bűnévé a második világháború utáni kommunista államvezetés, és az azt kiszolgáló egyházvezetés szemében! Így történhetett meg, hogy 1953-ben Ikafalvi Farkas Bélát egyházhatalmi szóval elmozdították Kaposvárról, és Ádándra száműzték, ahol is haláláig szolgált a helyi gyülekezet lelkipásztoraként. A kommunizmus évtizedeiben először ifjabb Nyáry Pál (1953-1963), majd Dr. Szigethy Gyula (1963-1986) szolgált esperes-lelkipásztorként a kaposvári gyülekezetben. Utóbbi nyugállományba vonulása után, 1986 júniusában került sor a volt csurgó-alsoki lelkipásztor, Bellai Zoltán beiktatására, aki lelkipásztor feleségével együtt érkezett Kaposvárra.
Az 1989-1990. évi magyarországi rendszerváltozás jelentős változásokat hozott a lassan újraéledő kaposvári református közösség életében. Új főgondnoka lett a gyülekezetnek, Kiss Lajos személyében, aki 1990-2005. között szolgált hűséggel és nagy odaadással, majd 2016-ban bekövetkezett haláláig a „Kaposvári Református Egyházközség örökös főgondnoka” címet viselhette.
A gyülekezet újraéledése, az alkalmak megszaporodása, valamint a gyermek- és ifjúsági munka újrakezdése egyre nagyobb akadályokba ütközött a helyhiány miatt, hiszen az impozáns gyülekezeti ház egyik fele államosításra került, másik felében pedig tartós használattal az ún. Mozimúzeum működött. A Presbitérium már 1989-ben kezdeményezte az ingatlan egyházi visszavételét, és így történhetett meg, hogy az egyházközség 1990. január 1-től ismét birtokba vehette egykori ingatlanát, amely a következő évek során ismét a gyülekezeti élet fontos terévé nőtte ki magát, azzal együtt, hogy az épületben addig is működő mozi – immár az egyházközség fenntartásában – még csaknem másfél évtizedig a helyén maradt.
Két év telt el a magyarországi rendszerváltozás után, amikor a Presbitérium 1992 tavaszán iskolát alapított. Két tanítónővel (Lóczy Istvánné és Molnár Tímea) és tizenhat kisgyermekkel a gyülekezeti házban kezdte meg működését a református iskola, amely 1994-ben költözhetett az egyházi kártalanítások nyomán birtokába jutott Szent Imre u. 14/D. alatti épületegyüttesbe (amely korábban a feloszlatott munkásőrség Somogy megyei központja volt). Iskolánk az átköltözés óta viseli a református fejedelemasszony, Lorántffy Zsuzsanna nevét. Az épületegyüttes Szigetvári György Ybl-díjas építész tervei alapján 2000-re nyerte el végleges formáját, úgy, hogy alkalmassá vált gimnáziumi tagozat indítására is. Ünnepi tanévnyitó szabadtéri istentiszteletünket 2000. szeptember 1-én élő adásban közvetítette a Magyar Televízió.
2002-ben, élve az 1. Széchenyi Terv által nyújtott lehetőséggel, az egyházközség – megvalósítva első lelkipásztora álmát – idősotthont létesített a város által adományozott telken. A korszerű, hetven férőhelyes Csertán Márton Otthon felszentelése 2002. december 7-én történt úgy, hogy az első lakók akkor már beköltözhettek az épületbe.
Az építkezés ideje alatt vásárolta meg a Presbitérium azt az asztalos üzemet, amely Themelios Egyház-Építő Kft. néven máig az egyházközség tulajdonában működik. A kft. saját beruházásaink lebonyolítása mellett a Dunántúlon számos református ingatlan felújításában működött és működik napjainkban is közre.
A Magyarországi Református Egyház által vásárolt balatonfenyvesi ingatlanon 2003-2004-ben egyházközségünk közreműködésével került sor az egykori KISZ-tábor átépítésére és felújítására. A konferenciaközpont felszentelése 2004. június 20-án volt, Dr. Bölcskei Gusztáv a MRE Zsinata lelkész-elnökének szolgálatával. A kétszáznyolcvan fő befogadására képes Református Gyermek- és Ifjúsági Üdülő, azóta szinte teljesen megújulva, a Kaposvári Református Egyházközség üzemeltetésében működik.
2006-ban érlelődött meg és el is kezdődött második idősotthonunk létesítése Taszáron, egy egykori honvédségi ingatlanon. Az új otthon, amely az „Ikafalvi Farkas Béla Református Otthon” nevet kapta, 60 fő nagyon komfortos befogadására alkalmas, felszentelése 2007. április 20-án ment végbe, Dr. Márkus Mihály dunántúli püspök és Balogh Tibor somogyi esperes szolgálatával.
A taszári beruházás befejezése után néhány csendesebb év következett a gyülekezet életében. Egy új, nem várt és hatalmas fordulat 2013-14-ben következett: Kaposvár Megyei Jogú Város – ismerve az egyre növekvő diáklétszámú református iskola elhelyezési gondjait – felajánlotta, hogy állami tulajdonból elkérve, az egyházközség rendelkezésére bocsátja az egykori MÁV Nevelőintézet ingatlanát. A Presbitérium élt a felkínált lehetőséggel, és a szükséges megállapodások létrejötte után 2014 decemberében az egyházközség birtokba vette a gyönyörű, de meglehetősen lepusztult, jelentős felújításra szoruló állapotban lévő ingatlant. A felújítási-átépítési munkálatok 2015. január elején kezdődtek el, 2015. augusztus 31-én megtörtént az ünnepélyes átadás és használatbavétel. Ezzel a Lorántffy Zsuzsanna Református Iskola – immár óvodai tagozattal is kiegészülve – új helyen, a Somssich Pál utca 15. szám alatt kezdhette el a 2015/2016. tanévet.
A gyülekezet egyik volt presbiterének, Lestyán Ferencnek végakaratában történt felajánlása tette lehetővé, hogy az Egyházközség megvásárolja a Kossuth Lajos utca 26. szám alatti ingatlant, és abban olyan Vendégházat alakítson ki, amelyben az idősek és fiatalok megpihenésre, megnyugvásra találnak. Az épületben 24 fő számára található összkomfortos, magas színvonalú szálláshely. A beruházás a 2018-as kaposvári REND-re készült el, annak hivatalos átadó ünnepsége pedig 2020. október 30-án történt. Ekkora a Lestyán Ferenc nevét viselő Vendégház a pincében egy 80 férőhelyes konferencia központtal is kiegészült.
A gyülekezet történetének nehéz időszaka következett, hiszen 2019. február 15-én Bellai Zoltán lelkipásztor szolgálatba hívó Ura hazahívta. A gyülekezeti szolgálata mellett ő volt a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki főtanácsosa, valamint a Magyarországi Református Egyház Zsinata Gazdasági Bizottságának elnöke. Nemcsak a gyülekezet közössége, hanem a Somogyi Református Egyházmegye, a Dunántúli Református Egyházkerület és egyházunk egész országos közössége ad hálát Istennek azért a fáradhatatlan, szerteágazó, egyházépítő és egyházvezető szolgálatért, amit Bellai Zoltán végzett. Életének vezérigéje az Ézsaiás 40,31 volt: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” A gyülekezeti szolgálata során iskolát, idősek otthonát alapított, amelyek vezetésében és igazgatásában is szerepet vállalt. Kezdeményezője volt több, az Egyházközség életét hosszú évtizedekre meghatározó beruházásnak. Bellai Zoltán 1950. május 28-án született Zselickisfaludon. 1974-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1986-ig a Csurgó-Alsoki református gyülekezet lelkipásztora volt. 1986-tól egészen 2019-ben bekövetkezett haláláig a Kaposvári Református Egyházközség lelkipásztora volt. Szintén ebben az évben megválasztották a Somogyi Református Egyházmegye esperesévé. 1990-től vezette a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Gazdasági Bizottságát. Kezdeményezője volt az egykor református csurgói gimnázium visszaigénylésének. A Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium igazgatótanácsának 1993 és 1996, majd 2006 és 2012 között elnöke volt. 1990-ben megválasztották Kaposvár Megyei Jogú Város Képviselőtestülete tagjává, melyben független képviselőként 1991 és 1994 között az Oktatási Bizottság elnöki tisztségét töltötte be. Kaposvár városának díszpolgára volt. 2004-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetéssel ismerték el munkásságát. Isten tegye áldottá emlékezetét! Hála legyen azért, amiért általa gondoskodott Isten a gyülekezetről és egész egyházunkról!
A gyülekezet 2019. júniusában hívta meg új lelkipásztorát, Dr. Petró Lászlót, aki családjával együtt Vámospércsről érkezett Kaposvárra. A 2019. november 30-i ünnepi beiktatáson arra a jövőre hívta a gyülekezetet, amelyben az élő Isten életet hozó kegyelmébe kell tenni intézményeinket, hiszen azok szolgálata révén tudja az Rgyházközség is elvégezni küldetését. Ez pedig csak úgy megy, ha nem az ember, hanem az Isten Fia fog növekedni. Ha engedjük, hogy Ő legyen nagyobbá, akkor lesz elegendő erőnk, hogy ne csak megtartsuk, hanem a krisztusi élettel átitassuk szolgálatunkat.
A gyülekezet tervei között szerepel, hogy az intézmények lelki élete megerősödjön és minél több kapcsolatuk legyen a gyülekezettel. Az Egyházközség megvásárolta a Kossuth u. 34. szám alatti, templommal szemben lévő épületet, amelyben még 2022-ben református könyvesboltot szeretne létesíteni. Ezeken túl két komoly infrastruktúrális és majdani intézmény bővítés feladat áll a gyülekezet előtt. Ahogyan már korábban említettük, a Magyar Állammal jelenleg folyamatban van az a megaállapodás, amelynek keretében tulajdonba kapja majd az Egyházközség az Ikafalvi Farkas Béla Otthon közvetlen szomszédságában lévő épületet, amelyben az idős otthoni ellátást szeretné egy újabb telephellyel bővíteni. Valamint a presbitérium szeretne bölcsőde létesítésbe kezdeni, hogy a szolgálatát ezzel a területtel bővíthesse. Bízunk abban, hogy Isten kegyelme ezután is velünk marad!
SOLI DEO GLORIA!